venerdì 3 dicembre 2010
lunedì 22 novembre 2010
"Guest room" project
Group exhibition
Nógrád county
Nógrád Historical Museum,
Salgótarján (H)
"Guest room" project
1 december 2010 - 15 january 2011
Vernissage
1 december 2010 h 16:00
mercoledì 8 settembre 2010
Vernissage: „MINT ODÜSSZEUSZ” – “COME L'ULISSE” SARA BERTI kiállítása
Salvatore Quasimodo
Ed é subito sera
"Ognuno sta solo sul cuor della terra
trafitto da un raggio di sole mit átdöfött a nap egy sugara,
ed é subito sera."
És hirtelen leszáll az este
"Mindenki egyedül áll a föld szívén,
mit átdöfött a nap egy sugara,
és hirtelen leszáll az este."
Képes Géza fordítása
Sara megtisztelő felkérése után hazaérve elővettem Quasimodo kötetemet és valami frappáns idézetet, Odüsszeuszhoz, a görög-római kultúrához kapcsolódó verset kerestem a megnyitó szövegéhez.
Sara Berti és Salvatore Quasimodo művészetének kapcsolódása ugyanis - a műfaji különbségek ellenére – kézenfekvő. Mindketten anyanyelvként birtokolják az antik hagyományt, és a föld, a víz, az ember, az emberi lélek rezdülései nagy jelentőséggel bírnak műveikben.
A közvetlen mediterrán vonatkozások helyett azonban mindig visszatértem az És hirtelen leszáll az estéhez. Nem hagyott és azóta sem hagy nyugton, annyira egyetemes és annyira egyéni, egy emberhez, hozzám szóló.
Így vagyok Sara műveivel is.
Apró bronzcsomókból épített, karcsú embereket látunk rögzülve egy-egy mozdulatba.
Szinte mindig magányosak, arc és fej nélküliek, sokszor csak a lábuk és törzsük van.
A testek belehasítanak a térbe, organikus erővonalat képeznek, a szobor Sara szavaival élve: „Gesztus a térben, mint egy tengeri hullám”.
Víz hasonlata nem véletlen, műveinek sokszor alkotó eleme a víz ábrázolása. Amit festményeinél kiemel a kék szín, az áttűnések és a fedések, az más módon a szobrainál is megjelenik.
Egy figura lép a vízben, egy másik elmerül a vízben. Az elhajló alakot sodorja a vízáram, ennek érzetét erősíti a mellette, hasonlóan ívelő nád.
Megjeleníti a mozgást, kimerevíti, időtlenné teszi a pillanatot.
A koncentrált gesztust érezzük festményeinél, grafikáinál, az egy-egy gyors, határozott ecsetvonással készült alakoknál és sajátos módon a szobroknál is.
A szobrok felülete láthatóan őrzi az alkotás folyamatát, az ujjak lenyomatát az olvadó viaszon, a mű keletkezését, fejlődését, a művész párbeszédét az anyaggal és saját érzéseivel, gondolataival.
A rücskös, roncsoltnak ható felületek őszintén mutatják a bejárt utat, a változást, az egyedit, a megismételhetetlent.
A művek érzelmeket, gondolatokat közvetítenek és alkalmat adnak számunkra, hogy elgondolkozzunk a látottakról. Nem provokálnak, inkább gondolkodásra, beszélgetésre késztetnek másokkal és önmagunkkal.
Odüsszeuszra utalva: egyaránt él bennünk leleményes, sokattűrő Odüsszeusz útja a mediterrán világban, és az is, hogy többen ezt nem valóságos, hanem belső utazásnak tartják.
Őszinte, a hagyományt és a modernséget egyaránt tükröző műveivel ilyen felfedezésre váró világok és önmagunk megismerése felé tartó utazásra csábít, késztet Sara Berti.
Éljünk a lehetőséggel!
Barabás Lajos
(műgyűjtő)
Ed é subito sera
"Ognuno sta solo sul cuor della terra
trafitto da un raggio di sole mit átdöfött a nap egy sugara,
ed é subito sera."
És hirtelen leszáll az este
"Mindenki egyedül áll a föld szívén,
mit átdöfött a nap egy sugara,
és hirtelen leszáll az este."
Képes Géza fordítása
Sara megtisztelő felkérése után hazaérve elővettem Quasimodo kötetemet és valami frappáns idézetet, Odüsszeuszhoz, a görög-római kultúrához kapcsolódó verset kerestem a megnyitó szövegéhez.
Sara Berti és Salvatore Quasimodo művészetének kapcsolódása ugyanis - a műfaji különbségek ellenére – kézenfekvő. Mindketten anyanyelvként birtokolják az antik hagyományt, és a föld, a víz, az ember, az emberi lélek rezdülései nagy jelentőséggel bírnak műveikben.
A közvetlen mediterrán vonatkozások helyett azonban mindig visszatértem az És hirtelen leszáll az estéhez. Nem hagyott és azóta sem hagy nyugton, annyira egyetemes és annyira egyéni, egy emberhez, hozzám szóló.
Így vagyok Sara műveivel is.
Apró bronzcsomókból épített, karcsú embereket látunk rögzülve egy-egy mozdulatba.
Szinte mindig magányosak, arc és fej nélküliek, sokszor csak a lábuk és törzsük van.
A testek belehasítanak a térbe, organikus erővonalat képeznek, a szobor Sara szavaival élve: „Gesztus a térben, mint egy tengeri hullám”.
Víz hasonlata nem véletlen, műveinek sokszor alkotó eleme a víz ábrázolása. Amit festményeinél kiemel a kék szín, az áttűnések és a fedések, az más módon a szobrainál is megjelenik.
Egy figura lép a vízben, egy másik elmerül a vízben. Az elhajló alakot sodorja a vízáram, ennek érzetét erősíti a mellette, hasonlóan ívelő nád.
Megjeleníti a mozgást, kimerevíti, időtlenné teszi a pillanatot.
A koncentrált gesztust érezzük festményeinél, grafikáinál, az egy-egy gyors, határozott ecsetvonással készült alakoknál és sajátos módon a szobroknál is.
A szobrok felülete láthatóan őrzi az alkotás folyamatát, az ujjak lenyomatát az olvadó viaszon, a mű keletkezését, fejlődését, a művész párbeszédét az anyaggal és saját érzéseivel, gondolataival.
A rücskös, roncsoltnak ható felületek őszintén mutatják a bejárt utat, a változást, az egyedit, a megismételhetetlent.
A művek érzelmeket, gondolatokat közvetítenek és alkalmat adnak számunkra, hogy elgondolkozzunk a látottakról. Nem provokálnak, inkább gondolkodásra, beszélgetésre késztetnek másokkal és önmagunkkal.
Odüsszeuszra utalva: egyaránt él bennünk leleményes, sokattűrő Odüsszeusz útja a mediterrán világban, és az is, hogy többen ezt nem valóságos, hanem belső utazásnak tartják.
Őszinte, a hagyományt és a modernséget egyaránt tükröző műveivel ilyen felfedezésre váró világok és önmagunk megismerése felé tartó utazásra csábít, késztet Sara Berti.
Éljünk a lehetőséggel!
Barabás Lajos
(műgyűjtő)
mercoledì 1 settembre 2010
"Mint Odüsszeusz" - "Come l'Ulisse"
http://www.iicbudapest.esteri.it/IIC_Budapest/webform/SchedaEvento.aspx?id=474
martedì 17 agosto 2010
„MINT ODÜSSZEUSZ” – “COME L'ULISSE”
SARA BERTI kiállítása
Mostra di SARA BERTI
A kiállítás a XVIII. Salvatore Quasimodo Ünnepség eseménye, és egyben az UNESCO A Kultúrák Közeledése Nemzetközi Évének hivatalos rendezvénye.
La mostra è un evento della XVIII edizione del Premio Internazionale di Poesia Salvatore Quasimodo ed allo stesso tempo è un programma ufficiale dell'UNESCO nell'Anno internazionale per il Ravvicinamento delle Culture.
2010. szeptember 3 - október 3
3 settembre – 3 ottobre 2010
Vaszary Villa
Balatonfüred, Honvéd utca 2-4.
A kiállítás az Olasz Kultúrintézet és Balatonfüred együttműködésében jött létre.
La mostra è nata dalla collaboazione tra l'Istituto Italiano di Cultura ed il comune di Balatonfüred.
Megnyitó – Inaugurazione
2010. szeptember 3. péntek, 18:30
Venerdì 3 settembre 2010, ore 18.30
A kiállítást megnyitja Salvatore Ettorre, az Olasz Kultúrintézet igazgatója és Barabás Lajos műgyűjtő
La mostra sarà inaugurata dal direttore dell'Istituto Italiano di Cultura Salvatore Ettorre e dal collezionista ungherese Lajos Barabás.
A megnyitót Elia Macri zongorakoncertje és fogadás követi.
L'inaugurazione sarà seguita dal concerto di pianoforte eseguito da Elia Macri ed un cocktail.
„Mint Odüsszeusz”
Sara Berti olasz szobrászművésznő „Mint Odüsszeusz” című kiállítása a balatonfüredi Vaszary Villában az Olasz Kultúrintézet és Balatonfüred együttműködésében jött létre.
Sara Berti néhány éve szülővárosában, Bolognában és Budapesten él és dolgozik, ezáltal munkásságában összefonódik az olasz figuratív művészet hagyománya és a modern és kortárs magyar művészet hatása. Fiatal kora ellenére számos hazai és nemzetközi kiállításon mutatkozott be, köztéri munkák, díjak és katalógusok dokumentálják munkásságát.
Jelen kiállítása az Ember poétikus mozgásáról való gondolkodás jegyében született, hangsúlyozva az utazás jelentőségét, a test fejlődését illetve a mozgásban lévő testnek a környezettel való kapcsolatát, mindezt a szobrászat és a festészet nyelvén elbeszélve.
A mozgás jelentőségének jobb megértéséhez idézhetjük Kurdy Fehér János író szavait, aki a művésznőről szóló elemzésében így fogalmazott: „Az egyes darabok, melyek egyszerre kötik egységbe a test képét és formáját, felidézik a testről szóló fogalmainkat és történeteinket, az önmagunkból, testünkből való kiindulást és az ugyanoda való megérkezést. A mozgást. Mozgásainkat, amelyek mindig aktuális idő, tér, lelki és szellemi szituációval bírnak. Amelyet minden egyes mozdulat képvisel, ha elindul belülről, a lélek és a test mélyéről, és megérkezik a térbe, azaz közénk, az alteritásba, hogy közöljön valamit, amiért elszakadt a nyugalomtól, és felfogjon valamit a mozgás által, hogy visszatérjen a mozdulatlanságba. És az elszakadás és visszatérés mozgásában jelentést adjon és küldjön a világnak. ”
”Come l’Ulisse”
La mostra “Come l'Ulisse” della scultrice italiana Sara Berti, presentata nella Villa Vaszary a Balatonfüred, è nata dalla collaboazione tra l'Istituto Italiano di Cultura ed il comune di Balatonfüred.
Sara Berti, da alcuni anni vive e lavora tra Bologna, la sua città natale e Budapest, intrecciando così nella sua produzione la tradizione figurativa italiana e le influenze dei moderni e contemporanei ungheresi. Nonostante la sua giovane età ha in attivo mostre internazionali, opere pubbliche, premi e numerose pubblicazioni.
Questa esposizione vuole essere una riflessione sul movimento poetico dell'Uomo, dando significato al viaggio, alle evoluzioni del corpo di per sé e del corpo mobile in relazione all'ambiente circostante, tutto ciò raccontato attraverso scultura e pittura.
Per meglio capire i significati da lei attribuiti al moto si può citare lo scrittore János Kurdy Fehér che, in un testo dedicato alla scultrice, scrive: “I singoli pezzi unificano l’immagine e la forma del Corpo, allo stesso tempo evocano in noi tutto il nostro immaginario e le nostre storie sul Corpo, su noi stessi, la nostra partenza dal Corpo, e il nostro ritorno in Esso. Il movimento. I nostri movimenti che hanno sempre una valenza di una determinata situazione di tempo, spazio, anima e intelletto. Ogni nostro movimento rappresenta queste cose, quando parte dal nostro interno, dal profondo dell’anima e del corpo, e arriva nello spazio, cioé in mezzo a noi, nell’alterità, per comunicare qualcosa, il motivo per essersi staccato dalla quietudine, per comprendere qualcosa attraverso questo movimento, e infine per tornare nell’immobilità. Nel movimento del distacco e ritorno dare un significato al mondo.”
domenica 1 agosto 2010
mercoledì 9 giugno 2010
mercoledì 19 maggio 2010
"SELECTION OF WORKS OF THE 15 YEARS OF THE ARTCAMP OF CERED"
"SELECTION OF WORKS OF THE 15 YEARS OF THE ARTCAMP OF CERED"
group exhibition
Verinissage: Thursday 27 May - h 18:00
Budapest, 2010. május 27 – június 13.
Magyar Alkotóművészek Háza - Olof Palme Ház
1146 Budapest, Olof Palme sétány 1.
lunedì 17 maggio 2010
Article:
Kiállítás. Nádler István és Sara Berti műalkotásai válaszolgatnak egymásnak
Műfaj és műfaj között gyakran erősebb a kapocs, mint gondolnánk. Író és költő, táncművész és színész, festő és szobrász együtt sokszor olyasmire képes, ami erőteljesebben marad meg bennünk, nézőkben, látványában és gondolatiságában is. A szobrászat és a festészet közötti átjárót ezúttal egy olasz és egy magyar alkotó közös kiállításán fedezhetjük fel a fiatal képzőművészeket és az egy-egy elismert alkotó retrospektív tárlatait bemutató B55 Kortárs Galériában.
A lendület íve folytatódik szoborban és képben
A fehér falak steril hatása mintha pontosan ezekhez a finom szobrokhoz és vastagabb vonásokkal festett képekhez lenne tervezve. Ráadásnak kapjuk az árnyékokat, amelyek kissé elmosódott körvonalakkal ismétlik Sara Berti gracilis figuráit, nyújtózkodó, a térben helyet kereső és alkotó, geometriai formákkal játszó emberkéit. A szobrok posztamenseken, falfülkékben, állványokon láthatók, s a sötét–világos ellentét játékát adják a fehér felületek előtt.
Nádler lendületes, fekete-fehér munkái, vagy egy-egy élénk színnel megerősített, időnként összekapcsolódó színeket, formákat hordozó képei nem csak egyszerű és letisztult jellegükkel hatnak. Két személyiség, egy férfi és egy női alkotó, egyben két korosztály munkái találkoznak össze ezen a tárlaton. A művek azt mutatják be, hogy a síkban, illetve a térben alkotás lehetőségei hová vezették, milyen területekre vitték el Nádlert és Bertit. A B55 Kortárs Galéria hűvös tereiben sétálva, a képek és a szobrok viszonyrendszerét tanulmányozva észre sem vesszük, ahogy folyamatosan keressük a torzók mozdulatai és a képek csavart, egyenes vagy nyíló, záródó formái közt a harmóniát. A munkákban a geometria szabályszerűsége és a véletlen, az esetlegesség által alakuló részletek is megtalálhatók.
Nádler István, a hatvanas években kezdődő hazai neoavantgárd irányzat képviselője, az absztrakt festészet meghatározó alakja, és Sara Berti, a bolognai születésű, immár két éve hazánkban is ismert, fiatal szobrászművész egyszerre ad képet a mozdulatok végtelenségéről, az erő emberi és emberfeletti megnyilvánulásairól. Nádler temperával készített munkáinak mintegy megerősítései Berti egyedi technikájú, öntött bronzszobrocskái, amelyek légiességükkel, hosszúkás formáikkal időnként Giacometti munkáit idézik. A magasba törő formák és a felületen nyomot hagyó vonások, szélesebb és keskenyebb vonalak, az élénkebb és a fémesen csillogó színek egyértelmű energiahordozók: minden tevékenységünket leképezik. Mintha megrajzolnák vagy formába öntenék az emberi mozdulatok irányait és határait, követnék a világban hagyott nyomainkat, és megőriznék képben és szoborban, amit mi észre sem veszünk. A művek tehát lenyomatok is: az útkeresés, a mozgás, az önkéntelen alkotás leképeződései. Szinte megelevenítik Milan Kundera megállapítását A lét elviselhetetlen könnyűsége című regényből: „Anélkül, hogy tudna róla, az ember a legsötétebb reménytelenség pillanataiban is a szépség törvényei szerint komponálja életét.” Ezt a szépséget, a lét mozdulatokban megnyilvánuló szépségét próbálja megragadni és bemutatni a kettős kiállítás.
Dialógus a kimondhatatlanról
Nádler István és Sara Berti kiállítása
B55 Kortárs Galéria
V. ker., Balaton u. 4.
Látogatható: május 21-ig
Somogyi F. Anikó
Műfaj és műfaj között gyakran erősebb a kapocs, mint gondolnánk. Író és költő, táncművész és színész, festő és szobrász együtt sokszor olyasmire képes, ami erőteljesebben marad meg bennünk, nézőkben, látványában és gondolatiságában is. A szobrászat és a festészet közötti átjárót ezúttal egy olasz és egy magyar alkotó közös kiállításán fedezhetjük fel a fiatal képzőművészeket és az egy-egy elismert alkotó retrospektív tárlatait bemutató B55 Kortárs Galériában.
A lendület íve folytatódik szoborban és képben
A fehér falak steril hatása mintha pontosan ezekhez a finom szobrokhoz és vastagabb vonásokkal festett képekhez lenne tervezve. Ráadásnak kapjuk az árnyékokat, amelyek kissé elmosódott körvonalakkal ismétlik Sara Berti gracilis figuráit, nyújtózkodó, a térben helyet kereső és alkotó, geometriai formákkal játszó emberkéit. A szobrok posztamenseken, falfülkékben, állványokon láthatók, s a sötét–világos ellentét játékát adják a fehér felületek előtt.
Nádler lendületes, fekete-fehér munkái, vagy egy-egy élénk színnel megerősített, időnként összekapcsolódó színeket, formákat hordozó képei nem csak egyszerű és letisztult jellegükkel hatnak. Két személyiség, egy férfi és egy női alkotó, egyben két korosztály munkái találkoznak össze ezen a tárlaton. A művek azt mutatják be, hogy a síkban, illetve a térben alkotás lehetőségei hová vezették, milyen területekre vitték el Nádlert és Bertit. A B55 Kortárs Galéria hűvös tereiben sétálva, a képek és a szobrok viszonyrendszerét tanulmányozva észre sem vesszük, ahogy folyamatosan keressük a torzók mozdulatai és a képek csavart, egyenes vagy nyíló, záródó formái közt a harmóniát. A munkákban a geometria szabályszerűsége és a véletlen, az esetlegesség által alakuló részletek is megtalálhatók.
Nádler István, a hatvanas években kezdődő hazai neoavantgárd irányzat képviselője, az absztrakt festészet meghatározó alakja, és Sara Berti, a bolognai születésű, immár két éve hazánkban is ismert, fiatal szobrászművész egyszerre ad képet a mozdulatok végtelenségéről, az erő emberi és emberfeletti megnyilvánulásairól. Nádler temperával készített munkáinak mintegy megerősítései Berti egyedi technikájú, öntött bronzszobrocskái, amelyek légiességükkel, hosszúkás formáikkal időnként Giacometti munkáit idézik. A magasba törő formák és a felületen nyomot hagyó vonások, szélesebb és keskenyebb vonalak, az élénkebb és a fémesen csillogó színek egyértelmű energiahordozók: minden tevékenységünket leképezik. Mintha megrajzolnák vagy formába öntenék az emberi mozdulatok irányait és határait, követnék a világban hagyott nyomainkat, és megőriznék képben és szoborban, amit mi észre sem veszünk. A művek tehát lenyomatok is: az útkeresés, a mozgás, az önkéntelen alkotás leképeződései. Szinte megelevenítik Milan Kundera megállapítását A lét elviselhetetlen könnyűsége című regényből: „Anélkül, hogy tudna róla, az ember a legsötétebb reménytelenség pillanataiban is a szépség törvényei szerint komponálja életét.” Ezt a szépséget, a lét mozdulatokban megnyilvánuló szépségét próbálja megragadni és bemutatni a kettős kiállítás.
Dialógus a kimondhatatlanról
Nádler István és Sara Berti kiállítása
B55 Kortárs Galéria
V. ker., Balaton u. 4.
Látogatható: május 21-ig
Somogyi F. Anikó
venerdì 14 maggio 2010
mercoledì 12 maggio 2010
Article on MŰÉRTŐ - number of May 2010
22nd April - 21st May 2010
NÁDLER ISTVÁN & SARA BERTI: 'A DIALOG ABOUT THE INEXPRESSIBLE' - BI-PERSONAL EXHIBITION
B55 Galeria, Budapest
1055 Budapest, Balaton utca 4
www.b55galeria.hu
sabato 1 maggio 2010
"Corpo Acqua" - Italian Culture Institute of Copenhagen
Data: giovedì 6 maggio 2010
Solo exhibition
Vernissage: 6 May, 19:00.
6 May 2010 - 4 June 2010
Italian Culture Institute
Gjørlingsvej 11
2900 Hellerup
Tel.: (+45) 3962 0696
http://www.iiccopenaghen.esteri.it/IIC_Copenaghen/webform/SchedaEvento.aspx?id=321&citta=Copenaghen
mercoledì 7 aprile 2010
Nádler István and Sara Berti "A dialogue about the inexpressible" B55 Gallery, Budapest
22th april - 21th may 2010
Vernissage 22 april 7 p.m.
B55 GALLERY, BUDAPEST
1055 Budapest, Balaton u. 4.
Opening speech by
Máthé Andrea - Aesthete
Catalogue curated by
Győrffy László - Painter and art writer
LÁSZLÓ GYŐRFFY
A Dialogue about the Inexpressible
It would be quite easy to incorporate the joint exhibition of István Nádler and Sara Berti in a binary construction based on the different phases that the two artists are at within their artistic careers, but that would not aid the understanding of the relationship between their works, as the force connecting them is not derived from local differences but universal identities. Just as the two planes of one of Sara Berti’s sculptures (Parallel), the parallel universes of the two artists also meet at a single point. In contradiction of the laws of perspective, that single point is not in the distance but here and now, in the exhibition space of the gallery. István Nádler’s tempera and oil pastel graphic pieces and Sara Berti’s small bronze sculptures are defined not by the theoretical nature of language but by the act of doing, the impetus that transforms ineffable beams of energy into the medium of the two or three-dimensional object, modelling the performative nature of becoming against the static nature of being. According to Deleuze and Guattari, “the line does not connect two points, but runs between various points, rendering them indistinguishable”, hence the line “becomes a diagonal, breaking out of the captivity of the horizontal and the vertical”. The simultaneously introverted and impulsive world of the exhibition connects the internal with the external as a Möbius strip: István Nádler’s brushstrokes are a medium for the dynamism of the hand or, rather, the whole body, just as the surface of the sculptures is a medium for Sara Berti’s fingerprints. But the works on show superscribe the profane “interruptedness” (Bataille) of being thrown in the body, and point towards the sacrality of “continuity” – not through a reference to any specific religion or a personified God, but through an endeavour to achieve a vital completeness, bringing to the surface the unity of the ocean of awareness – exemplified by the sequential, repetitive flow of the sculptures and the graphic pieces as well.
The circularity and angle of incline of Sara Berti’s fragile figures, which balance at the borderline of being figurative, suggest an invisible axial presence; in the pictures of István Nádler, the vertical connecting sky and ground, indicative of the human entity, changes position in response to external movements like Foucault’s pendulum and often take on the body colours of Sara Berti’s forms that are kept secret by their material. The geometric or patterned motifs of the compositions of István Nádler and the interplay of the gestures that flow over them, and the opposed lines of force of the arching figures of Sara Berti generate a tension that does not create irresolvable conflict but rather a balance strung to the extreme: the internal curve of the human form is reminiscent of the Zen Buddhist meditation in which the body is the bow and the target for the arrow is enlightened awareness. Just as István Nádler’s compositions are mappings of relations beyond the material world, so Sara Berti’s small sculptures are not extremely reduced outlines of the image of the physical body, but rather transcendent projections of “the body without organs”: the abstraction of abstraction always leads into the realm of metaphysics – the intersection of converging lines is the seat of the incorporeal essence hidden in every person, the Self, which lives in us pure and imperturbable, whatever should happen to us.
Similarly to the cycle of piano pieces by György Ligeti (Musica Ricercata), the toolkit of the dialog built from the consonance of these two similar artistic Selves is sparse, but just right: the dialog between István Nádler and Sara Berti is built on the inexpressibility of that essential communication, so its true perception is not dependent on sense organs incapable of filtering out the “noise” of the external world, but rather a sensitive inner resonance.
martedì 30 marzo 2010
Vernissage "Limes" Fészek Művészklub - Budapest - 23 march 2010
Link of the photos of the exhibition:
http://www.feszek-muveszklub.hu/f00323.html
Iscriviti a:
Post (Atom)
